Művészetek völgye 2010
“A Művészetek Völgye egyedülálló kulturális rendezvénysorozat, amelyet eddig 19 alkalommal rendeztek meg. Az ötlet Márta István zeneszerzőtől származik, aki a rendezvény fesztiváligazgatója lett.
A helyszín
Kapolcs település volt a kiindulópontja a ma már több településen zajló Művészetek Völgye fesztiválnak. A kulturális rendezvény mostanra olyannyira összeforrt a település nevével, hogy például a falunak nincs is önálló internetes honlapja, a weboldalon főként a rendezvénnyel kapcsolatos információk találhatók meg. A fesztivál voltaképpen hét település: Kapolcs, Vigántpetend, Taliándörögd, Monostorapáti, Öcs, Pula és Nagyvázsony helyszínein zajlik.
A rendezvények
A Művészetek Völgye fesztivál minden évben július végén, augusztus elején mintegy egy héten át tart. A rendezvények között színházi előadások, komoly-, nép- és világzenei koncertek, irodalmi estek és délutánok, kiállítások és mesterségek bemutatása szerepelnek. A Művészetek Völgye fesztivált 2007-ben 19. alkalommal rendezték meg.
2008-ban
2008 márciusában Márta István közölte, hogy – később ismertetésre kerülő okokból – ebben az évben a rendezvénysorozat elmarad, majd pontosította, hogy „Bűvészetek Völgye” néven kerül megrendezésre.
2009-ben
Már a 2008-as év is nehezen indult, de a 2009-es évben a jubileumi 20. Művészetek Völgye tényleg elmaradt. A települések azonban a saját fesztiváljaikat, találkozóikat természetesen ebben az évben is megrendezik.
2010-ben
Huszadik alkalommal rendezik meg a fesztivált július 23. és augusztus 1. között, több mint 1200 programmal, 3500 művész közreműködésével. A programoknak 80 helyszín ad otthont Kapolcson, Taliándörögdön, Vigántpetenden, Monostorapátiban, Öcsön, Pulán és Nagyvázsonyban. (Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Művészetek_Völgye) ”
A program innen letölthető: http://www.muveszetekvolgye.hu/images/Files/PROGRAMFUZET_2010/2010_muveszetekvolgye_fidelio.pdf
Aki többet szeretne megtudni klikkeljen ide: http://www.muveszetekvolgye.hu/
Aki követni szeretné a Völgy Arcokat klikkeljen ide:
http://casongrandprix.net/index.php/terkep/
vagy ide http://www.muveszetekvolgye.hu/volgyterkep/
100 nap bringa élménybeszámoló

A Magyar Kerékpárosklub a Bringázz a Munkába téli kampányának keretében hívta meg Harkányi “Árpesz” Árpádot január 27-én este az Erzsébet téri Gödörbe egy 100napbringa előadásra. Árpesz tavaly nyáron kerekezte keresztül Európát. Családja, barátai, rajongói a blogján követhették útját, amelyhez a nyomkövetést a CASON rendszere biztosította: egy DW 418 MX eszköz volt a bringás útitársa a 8000+ kilométeren.

A Bringázz a Munkába (BAM) kampány célja, hogy népszerűsítse a kerékpározást, mint közlekedési alternatívát, akár télen is.

Interjú a Budapest-Bamakó 2010 versenyen induló We Solve It… csapattal
A CASON telephelyén a nyomkövetők beszerelése, és a fotózás mellett egy interjúra is jutott idő a We Solve It… csapat tagjaival.
K: Kérlek mutassátok be csapatotokat!
V: A Budapest-Bamako rally-n indulunk, és a „We solve it Bamako Team” csapat vagyunk. Két autóval indulunk Bamakóba, két Nissan Pick-up D 22-es típusú járgánnyal. Én Szabó Tamás vagyok. A csapat további tagjai: Gremsperger Géza, Megyeri Ákos, Batha Róbert, Lipták Tamás, Sümegi László, és Oláh Gábor.
K: Ha jól számolom összesen…
V: Hét tag. Az egyik autóban hárman leszünk, a másikban négyen. Kicsit szűkös, de jó emberek kis helyen is elférnek.
K: Hogyan jött az ötlet?
V: Éppen ebédeltünk az irodában, és egy bejátszást hallgattunk a Budapest-Bamako rally-val kapcsolatban. Megbeszéltük, hogy ezt nekünk is ki kell próbálni, így szántuk rá magunk a 9000 km-es túrára. Villamosmérnökök vagyunk, a nevünk is innen jön: „We solve it…” – megoldunk mindent.
K: Ez egy felnőttkori vágyatok, vagy talán már a gyerekkorban gyökerezik?
V: Technikai sportok iránt mindannyian érdeklődünk, de eddig csak néztük. Gondoltuk, hogy egyszer a felnőttek is játszhatnak egy kicsit, és újra gyerekké válhatnak. De ez az egész nem csak a kalandvágyról szól, hanem egy humanitárius segély is egyben. Az a közel kétszázharminc autó, amely nekivág ennek a 9000 kilométernek rengeteg segélyszállítmányt visz ki a világ ötödik és hatodik legszegényebb országába, Mauritániába és Maliba.
K: És mit vártok ettől az úttól? Most elsősorban pszichés meg lelki dolgokra gondolok.
V: Megnézzük, hogy mi az igazi szegénység, amiről eddig csak olvastunk, sajnos ezt is látni fogjuk.
K: És hogy lehet egy ilyen versenyre felkészülni?
V: Egy kis sport, egy kis foci minden héten – ennyi, ami a fizikai felkészülést jelenti. Amúgy sokat olvasunk, különböző fórumokon azzal kapcsolatban, hogy mi vár ránk. Próbáljuk a csapatot összekovácsolni. Reményeink szerint ez a próba csak megerősíti a barátságokat, nem esik szét a társaság.
K: Mennyi ideig is lesztek összezárva?
V: Tizennyolc napot odafelé, és a csapatból öten hozzák vissza a két autót. A felkészüléshez annyit szeretnék még hozzátenni, hogy öt challenge futamon vettünk részt Magyarországon, amik 4-500 kilométeres utakat jelentettek földutakon, 1-1,5 napos időtartammal. Ezeken megismertük az autót, megtanultuk, hogy kell az összkerékhajtást használni, hogy kell navigálni, és kicsit kovácsolódott a csapat.
K: Mennyi idő telt el onnantól, hogy megálmodtátok ezt az egészet addig, hogy majd most szombaton rajthoz álltok?
V: Tulajdonképpen a nevezés óta készülünk, ami februárban volt. Az autókat március-áprilisban vásároltuk meg, azóta készítgetjük föl. De a létszám csak mostanában véglegesedett.
K: A családok mit szólnak hozzá?
V: Többségében tolerálják. Van, ahol otthon egy kicsit nehezebben tolerálják, de többségében megértik a feleségek, hogy ezeket a vágyakat egyszer ki kell élni.
K: Akkor az ő számukra bizonyára hasznosak lesznek a CASON által biztosított eszközök…
V: Ez egy fontos kapocs lesz, hogy bármikor, amikor ránéznek a térképre, el tudják helyezni, hogy merre járunk, hol vagyunk.
K: Azt megkérdezhetem, hogy milyen egyéb szponzoraitok vannak?
V: Sajnos nehéz volt szponzorokat találni, talán épp a gazdasági válság hatására is sokan kivonultak a technikai sportokból. Néhány helyi vállalkozás tudott mellénk állni. Például a tárnoki Katlan, van egy cég, aki az autóinkat fóliázta, vélhetően még az utolsó pillanatban egy százhalombattai kisvállalkozás is támogatóink közé lép. Az érdi gumi.hu vizsgálta át a futóműveinket. Az alkatrészeket főleg saját forrásból oldottuk meg.
K: Voltatok-e már hasonló erőpróbán?
V: Extrém erőpróbákon nem voltunk, de különböző csapatépítő programokon igen. Balatoni hajókázás, go-kart például.
K: Afrikában járt már valaki közületek?
V: Tunéziai nyaraláson vagy Egyiptomban már többen jártak, de azért az egy kicsit más…
K: Mi az, ami hajt titeket, hogy pénzt, energiát nem sajnáltok egy ilyen jellegű dologra?
V: Egyrészt a kalandvágy, másrészt én kíváncsi vagyok Afrikára. Ha valaki egyszer látja saját szemével azt a szegénységet, vélhetőleg sokkal jobban tudja értékelni, azt, amink van, hogy van mit enni, hogy nem kell napról-napra élni.
V2: Én azért hozzátenném azt is, hogy van egy tájékozódási verseny is, ahol számít, hogy ki milyen hamar találja meg a pontokat, és van taktikázás is benne. Másrészt maga az autóvezetés, az autó sport, ami azt hiszem, minden fiúban valamilyen szinten benne van.
K: Mi az, amit reméltek, hanyadik helyezés?
V: Lehet helyezettekről beszélni, de mi próbálunk egy lazán vett verseny kategóriát futni ezen a versenyen, ami azt jelenti, hogy szeretné látni is. Nem mindenáron a győzelem a fontos. Szeretnénk kiérni Bamacoba, szeretnénk hazajutni épségben, és látni a világot.
V2: Ebben már kissé megoszlik a véleményünk.Valahol a középmezőnyben, vagy talán az első harmadban.
K: Köszönjük szépen az interjút!
Lejegyezte: Batta Dániel
Interjú a verseny alapítójával, Fa Nándorral
2001-óta rendezzük a TBS Nagydíj egyszemélyes non-stop Balaton-kerülő vitorlás versenyt 8 méter nyitott kategóriájú hajóosztályban. Ez évben is részt vehetnek versenyen kívül a bejelentkezett 10 méteres hajók.
A cél nem a tömeg, nem a népszerűség, nem a „buli”.
A cél sokkal emberibb és szakmaibb: szigorú kihívás a balatoni vitorlázók profi világában. Emberpróba az őszi időjárás közepette, körbevitorlázni a Balatont a leghosszabb útvonalon, éjjel-nappal, megállás és külső segítség nélkül, egyedül.
A verseny alapítója és korábbi főrendezőjét, Fa Nándort gyakran kérdezik:
- Miért nem állít könnyebb feltételeket a versenyzőknek? Nagyobb népszerűségre, nagyobb tömegre lehetne számítani a rajtnál. Ma a versenyrendezés jó üzletnek számít.
- Nem ez a cél. A könnyen teljesíthető versenyekből rendeznek eleget, van lehetősége minden hobbi hajósnak versenyezni nyáron. A mi versenyünk szeptember végén, szélsőségesebb viszonyok között zajlik. Nehézség a szélcsend és az erős szél egyaránt, a kellemes vénasszonyok nyarának forró nappalai és az alacsony éjszakai hőmérséklet szintén nehezíti, nem beszélve a fáradtsággal egyidejűleg bekövetkező sötétedésről, éjjel navigálni az egyébként is trükkös Balatonon, további próbát jelent.
- Miért érdekesebb a TBS Nagydíj, mint általában a balatoni versenyek?
- Komplexebb, munkásabb menet a megszokott balatoni hajózásnál. Szólóvitorlázásról van szó, olyan technikai innovációkkal is megtűzdelt vitorlázóteljesítményről, ahol a vitorlázó magának fejleszti azt a hajót, amivel versenyezni szeretne. Nagyon komplex tudást igényel egy ilyen felkészülés. Leginkább persze tengereken rendeznek ilyeneket, ahol versenyez a tervező, a hajóépítő, de ezekben a hajóosztályokban maga a vitorlázó a legkreatívabb, legmeghatározóbb.
A felkészülés és a verseny egy része vitorlázó taktika, más része a technika. Fantasztikus távlatokat fejlesztési irányokat rejt magában ez a maximum 8 méter hosszú nyitott kategória. Alapvető biztonsági elvárás, hogy a hajó megdőlés estén 110 fokról, azaz az árboc vízszint alól 20 fokról felálljon. Minden más a versenyzőt és a versenyzőt körülvevő szakmai kör, a “csapat” tudását jellemzi majd. Mi minden vitorlázót értékelünk, aki teljesíti a távot.
Tervezett útirány: Csopak – Tihanyi szoros – Keszthely – Tihanyi szoros – Fűzfői Öböl – Aliga – Csopak
Házigazda: Csopak Kereked Vitorlás Klub Technikai támogatók:
• CASON Mérnöki Rt. együttműködésével a hajók útvonala interneten követhető : http://casongrandprix.net ; www.cason.hu
• Vízimentők Balatoni Szakszolgálata 2 motoros hajóval gondoskodik a versenyzők biztonságáról éjjel-nappal
Média támogató: Hajó Magazin
Időpont: szeptember 24-27. (szept. 24-én a hajók a kikötőben)
Rajt: szeptember 25. déli 12 óra Csopak klub előtti víztisztás
Díjátadó rendezvény: szeptember 27. 13. óra Csopak KEREKED klub
A zárórendezvény zártkörű, kérjük, jelentkezze részvételi szándékát a rendezőirodán:
Média kapcsolat: Melczer Irén, mobil tel. 06 70 319 83 33
Versenykiírás és versenyinfo: www.fahajo.hu
Rendező: FA HAJÓ kft. főrendező: Fa Nándor, versenyigazgató: Toronyi András
A Hetedik (2007. szeptember)
2007-ben hetedik alkalommal szeptember utolsó hétvégéjén került sor az 1 millió Forint összdíjazású Egyszemélyes Balatonkerülő Vitorlásverseny megrendezésére.
A „TBS NAGYDÍJ 2007” a balatoni vitorlázás kiemelt nehézségű versenye. A kihíváson 25 résztvevő mérte össze tudását, amely az emberi helytállásról, a vitorlázó technika és a taktikai tudásról szól. A verseny színvonalát és nehézségét jelzi, hogy 2006-ig megrendezett 6 megmérettetésen mindössze 50 versenyző vett részt és 45-en értek célba.
Az idei nagydíjon indultak a legtöbben, és voltak a legsikeresebbek, csak egy versenyzőnek kellett technikai problémák miatt kiállnia. A non-stop tókerülők mezőnyében számos sikeres és ismert sportember is indult. A balatoni nagyhajós szólóvitorlázás ranglistáját Fináczy György vezeti ötszörös győzelmével.
Külön érdekesség, hogy a TBS Nagydíj megálmodója és szervezője Fa Nándor idén másodszor teljesítette a versenytávot, amely a Csopak – Keszthely – Balatonalmádi – Balatonaliga – Csopak útvonalon haladt. A versenyzők tudatosan készültek a versenyre, amelyen a kiírás szerint maximum 8 méteres hajók vehettek részt. A távot kikötés és mindenféle külső segítség igénybevétele nélkül kellett teljesíteniük. A kedvező és erős széljárásnak köszönhetően az immáron háromszoros győztes, Litkey Farkas 15 órás vitorlázást követően ért célba, az élmezőny további 3 versenyzője csupán néhány perces lemaradással követte.
A résztvevők elmondása szerint az eddig megrendezésre került versenyek közül az idei bizonyult a
legnehezebbnek és a legmegerőltetőbbnek. A szervezők és a versenybírók idén még nagyobb hangsúlyt fektettek a résztvevők biztonságára, az emberi élet megóvására. A CASON Mérnöki Zrt. már az elmúlt 6 évben is on-line monitoring megoldással segítette a versenyt. Idén egy teljesen újfajta személykövető eszköz, a DIWICON-M termékcsalád egy új tagja debütált. Valamennyi, a program kapcsán vízre szállt hajót – résztvevőkét és szervezőkét egyaránt – ellátták egy ilyen készülékkel. Az eszközzel felszerelt személyek, a GPS paraméterek alapján azonosíthatóakká váltak, így egy váratlan esemény vagy baleset esetén a vízimentők azonnal a konkrét helyszínre indulhatnak. Mindez hozzájárult a verseny biztonságosabbá tételéhez.
Egyéb lehetőségeket is magában rejt az alkalmazás: a rajtnál felállított kivetítőn a nézők figyelemmel kísérhették a versenyzők aktuális pozícióit és helyzetüket, valamint, a CASON jóvoltából Interneten keresztül is non-stop nyomon követhetővé vált az esemény, így az otthonról „figyelők” sem maradtak le semmiről.
TBS Nagydíj és Én – Beliczay Péter írása (2006. szeptember 29.)
Legutoljára öt éve az első versenyen indultam. A Keszthely-Kenese Szóló verseny végre egyszer időben meghozta a kedvem és volt időm rendesen felkészülni. Gondoltam én akkor….
OK. Nézzük, hogy mit is kéne összeszedni, hogy versenyképesek legyünk. Kell egy hajó, kell egy reacher, automata kormány, kötelek, talán egy gennaker, orrsudár. Na neeeee ezt mind kölcsönbe? Az nem fog menni, hogy össze-vissza kéregessek. Vegyünk meg ezt, azt.
�
Az ezazból végül a hajó kivételével minden meglett, de azt sehogy nem tudtam összeszedni. Mindenhol elutasító vagy kikerülő választ kaptam. Előre kellett menekülni, mert a reachert már megrendeltem, automata kormányt megvettem, itt már nem lehet megállni. Végül Fináczy Gyuri javaslatára Váczi Sanyitól sikerült kölcsönkapnom az Andersent.
�
Végre kezdett összeállni az egész. Már csak a kész reacher hiányzott. Az viszont kezdett reménytelennek tünni csütörtök reggelre. Volt bennem némi harctéri idegesség, amikor Fekets Adrienne rámszólt, hogy az utolsó pillanatban megérkezett a várva várt anyag. Huh, csak lesz belőle reggelre valami. Ezzel összeállt a gép, vígan verethetünk……… Ha lesz olyan horgonyom, ami az előírásban szerepel. Nos, ezen a ponton kételyek kezdték elönteni az agyam. Horgony nincs, lánc nincs, előre láthatólag esélyünk (merthogy más is küzdött ezzel a problémával) sincs szerezni. Végül azután nagy nehezen ez is meglett. Sőt még egy hatalmas méretű gennakert is sikerült szereznem.
A verseny előtti éjszaka nyugodtan telt már el, leszámítva, hogy mindösszesen reggel négyig sikerült aludnom a harctéri idegesség miatt. Na ez is jól kezdődik. Így sem leszünk bővében az alvásnak, mert a meteorológia hosszú és szenvedős versenyt ígér. Nos, hát ez van. Majd lesz valahogy.
�
Reggel nyolckor szokásos elmaradhatatlan reggeli, kormányosi értekezlettel és máris megérkezik a reacherem. Némi behúzópont változtatás, próba, már fent is van. Mehetünk. A rajt előtt kint a vizen várakozás 1-2 Bft keleti széllel kezdünk, ahogy azt az időjósok meg is mondták.
�
A rajt látszólag a Tihany felőli oldalon jobbnak tűnik. Rögtön bevethető a reacherem. Más vitorlát az elején csak a Farky húz. Meg is lesz az eredménye, a Fahajóval együtt rendesen meglépnek. Én rossz ütemben és talán későn váltok spinnakerre, aminek az a következménye, hogy pár hajótól, akik felülről érkeznek nem tudok meglépni. A csőben Varga Lajos, Fináczy Gyuri, Rick Gergő trióval együtt érek. Lajos kivételével mindenki a déli oldalt preferálja. Kis szélkeresgélés, a parthoz közelebb erősebb. A Fahajó lassan már alig látszik az ég alján, Farky is elég messze van, de fokozatosan jövünk rá szinte egyvonalban három hajó, mögöttünk egy kicsivel Picula kezd felzárkózni.
�
Gyönyörű hátszeles menet különösebb változások nélkül. Farkyt utolérjük, de utána már nem marad le. Öten szinte egyszerre lépünk be a Keszthelyi-Öbölbe. Kicsit izgulok az északi pozícióm miatt, de jön egy pöff és elfúj. Hurrá…. Na de nem eszik olyan forrón a kását. A következő pöffel jönnek a többiek is. Gyakorlatilag egyszerre vesszük a keszthelyi bóját öten. Úgy tűnik új rajtként vehetjük innen.
�
Visszafelé a naplementében gyenge szél, reacheres kreuz. Bevetem az új reachert, de mire rájövök, hogy mennyire szabad behúzni, a többiek lelépnek. A visszaerősödő szélben elég elkeseredetten vágok bele az éjszakába. Immár fokkal. Kínlódok rendesen. Nem ismerem a hajót. Nem mentem vele éjszaka még. Nem tudom, hogy mikor viszem optimálisan. Gyakorlatilag megzavarodtam. Egyszer úgy érzem, hogy túl közel mentem Badacsonyhoz, azután Fonyódtól riadok meg. Mást nem is tudok, felöltözök és próbálok ráhangolódni az egész éjszakás kreuzra. Lassúnak nem tűntem, mielőtt lement a nap, pedig a Fekets fock is most van először felhúzva.
�
Közben feltűnik, hogy közel vannak körülöttem a fények. Hoppá, hoppá nem vesztettem még el a meccset. Fonyód alatt látok valakit beragadva. Na gyorsan tűnés innen. Az éjszaka azzal telik, hogy jobbcsapáson elindulok az északi part felé, majd elkezd tompulni. Még egy picit húzom, de már annyira negatív, mintha visszafelé mennék. Megfordulok és ugyanezt játszom a déli part felé, azzal a különbséggel, hogy nem lesz negatív, de előbb-utóbb a part szab határt a próbálkozásaimnak. Az északi oldal esetleg jobb lehet, de nincs türelmem az oltári negatívot sokáig húzni. Földvár előtt feltűnik egy furcsa hajó. Kb. olyan gyors mint én, de jóval élesebb. Utolértük volna a vezető Fahajót? Azt sejtem a sötétben, hogy igen. Ahogy jött, úgy megy is és a csőig már nem találkozom vele. A révhez közeledve jelentősen visszagyengül. Alig néhány méterrel érek át a Brokernet mögött.
A révnél hatalamas döghullámok jelzik, hogy a keleti medencében több szél várható. Ahogy elérek a THE vonalába, meg is jön a szél. Négyes, néha talán ötös is. Jól megy a verda, úgy tűnik gyorsabb vagyok a Brokernetnél. Látom is a villogót Almádi felé. (ÖÖÖÖÖÖ…. Inkább nem is, de ezzel az Almádival hadilábon állok…) Egyszer csak elhagyom a villogót, ami valójában nem más, mint Csopak előtt szegény törött kormányú Rick Gergőt mentő motoros. Utána semmit nem látok. Hova is kéne mennem? Gyors telefon, túloldalon értetlenség fogad. Már megint behülyített ez a fránya Almádi….. Kreuz. Egyre zaklatottabb, pöffösebb. Már a villogót is látom. Előttem egy pozíciófény. Lassan utolérem, jaj nem is lassan, hanem gyorsan. Menj már arrébb, be vannak dobva a botok! – hallom a túloldalról. Na jó, megejtem egy kicsit. Mégis csak ciki egy horgásszal összeakaszkodni hajnalban a víz közepén, verseny közben.
�
És lassan végre Almádi. Gyenge szél, síma víz. Kiüvöltök a hajókra – Hányadik? Második – jön a válasz. Te Szent Kleofás! Amitől a legjobban féltem, az jobban sikerült, mint reméltem. Már csak egyvalaki van előttem. De ki az? Mögöttem nem messze megérkezik a Farky, majd nem szakad el a bójától. Fennakadt. Hamarosan meglátom a Fináczy Gyurit, jön utánam.
�
Reacher fel, nagy félszeles rohanás Aliga felé. Hamarosan becsúszik alattam vonalban a Gyuri, de a szél elkezd élesedni. Be kell tekerni a nagy rongyot. Éleskedek, hogy elérjem Aligát, közben a reacher többször megpróbál kitekeredni. Imádkozom, hogy nehogy elszakadjon. Végre elérem Aligát, halzolok. Világosodik, de még nem látom a vezető hajót. Arra számolok, hogy az idáig élesedő szél ugyanezt hozza Csopak felé is. Ezért fennhagyom a reachert. Már csak azért is, mert nem nagyon merek az orrdekken köteleket bogozni, hogy felhúzzak egy ismeretlen méretű gennakert. Közben látom, hogy a Gyuri picit elmarad és közben a derengésben észreveszem, hogy spinnakert ránt. Jaj, csak ezt éljem túl…. Közben a szél élesedik –terveim szerint- Gyuri elesik a golyóval, egyszer, kétszer, háromszor……
Mégsem marad le.
�
Csopakhoz közeledve érzem én, hogy baj lesz. Előttünk Picula, jól feljöttünk rá, szintén csak top génuával halad, de még így is jókora előnnyel ér be elsőként a célba. Hirtelen visszanézek. A Déli Szélről pikk-pakk eltűnik a spi és jön élesen keresztbe. Húzom, két és négy kézzel mégis esélytelen vagyok. Fél méterrel kikapok. Mégsem vagyok elkeseredve. Egyszer egy Öböl Kupán közel hasonló módon kaptam ki Gyuritól. Akkor már rájöhettem volna, hogy ha késve húzok bőszeles vitorlát vele szemben, akkor végem van. Nos, van aki semmiből nem tanul…..
�
Az eredmény pedig magáért beszél. Az első teljesített TBS Nagydíjamon harmadikként futottam be! Ki a fene gondolta volna ezt egy nappal ezelőtt.
�
Köszönettel tartozom: Elsősorban Váczi Sanyinak az Andersenért, Fekets Adriennek és Imrének az éjszakai munkáért, Pallusnak az instrukciókért, a Kereked Klub csapatának, hogy a kilátástalan horgonykeresésemből kirángattak, és mindenkinek akinek része volt abban, hogy ezen a versenyen és így részt vegyek. Azoknak akiknek szerepük van abban, hogy a verseny létezik mindenkinek aki csinálja, parton és vizen.…..
�
És mi a tanulság?: Ismerd meg az összes vitorládat még jóval a verseny elött és ismerd meg a hajód és magad határait. Edzél úgy, hogy hozd magad vacak helyzetbe (például spinnakerrel fetrengj, hogy tudd hogyan álljál fel egyedül), de mindent felülmúlóan az a legfontosabb, hogy legyen időd mindezt elvégezni. ![]()
Beliczay Péter
Bodnár Gábor Cason Rt csapatfőnökével készült interjú (2005. szeptember 27. )
- Van 21 hajó, a Cason mindenre felkészült, úgy tudom, hogy megérkeztek és felkerültek a hajókra ezek a nyomkövetők, mi mindenre számíthatunk?
- Mind a 21 hajóra felkerült a nyomkövető, minden követőeszközünk működik, 6 és átlagosan 6 és 7 műholdat lát, ez azt jelenti számunkra, hogy üzemkészek vagyunk. Innentől kezdve 72 órán keresztül tudjuk a hajókat (objektumokat) látni. Biztosítani a versenyzők és a versenyt rendezők számára, az aktív közreműködést.
- Az előző évek, és közben más versenyeken is szolgáltattatok, az előző évek tapasztalata alapján minden megbízhatónak számított és minden ugyanúgy működik?
- Igen, minden dobozunkra és az összes felszerelt dobozra mondhatjuk azt, hogy 100%-os biztonsággal működnek. Eddig kiesésünk nem volt. Amennyiben kiesésünk van, amire felkészültünk, de nem számítunk rá, plusz 3 tartalék dobozzal rendelkezünk. Ezeket a Vízimentők Balatoni Szakszolgálata segítségével átszerelünk a hajókon és továbbra is folyamatos lesz a verseny.
- Vízimentők Balatoni Szakszolgálatával ezen az együttműködési ponton kívül, mik azok a pontok, amikben még fontos szükségesek a folyamatos koordináció?
- Ez elsődlegesen a Vízimentők Balatoni Szakszolgálatán múlik, mi bármilyen balatoni hajózási és egyéb szükséges tennivalókban például: mentési tevékenységekben állunk rendelkezésükre.
- Milyen gyakran frissítitek a programot, illetve a program milyen gyakran frissíti, hogy találnak információt az Interneten, illetve a helyszínen a Kereked Vitorlásklubban a nagy kivetítőn a nézők?
- A nagy kivetítőn online, azaz minden harmadik másodpercben élő adatot kapok a hajókról. 5 méteres pontossággal küldi a pozícióját a hajó és az Internet oldalon úgy tudom percenkénti frissítés van. Tehát a képelérhetőségnél két lehetőség van: offline, mely 1-2 perces, a másik pedig a helyszínen, ami online.
Nagyon egyszerű eszköz, van benn egy GPS műholdak jeleit fogó egység, és van egy GSM modem, a GPS modul által szolgáltatott adatokat GSM kommunikáción keresztül beküldjük a központba, ott feldolgozza a szoftver és így Interneten keresztül látható.
- Egy átlagos felhasználó számára, mit kell tudni, hogy honnan tudja ezeket az adatokat és mennyire sok ez az információ, mit látnak?
- A legegyszerűbben a www.fahajo.hu-n keresztül és www.hirot.hu/fahajo2005/hirot.htm.
ZÁTONY miatt hajómentés a CASON nyomkövetői segítségével (2004. szeptember 24. 23:40)
Délen, Balaton-Mária és Fenyves között 250 méterre a parttól zátonyra futott a dr. Münch István kormányozta Isa Pur.
Kb. 21.50-kor kezdődött – 22.30-kor mentették. 22.45-kor bejelentette, hogy külső segítség igénybevétele miatt feladni kényszerült a versenyt.
Bagyó Sándor ügyletben észlelte a CASON kivetítőn a problémát és vezényelte azonnal a mentést. A Vízimentők Balatoni Szakszolgálatának gumimotorosát és Fa nándort perceken belül a helyszínre irányította:
B.S: Figyeltem a rendszert természetesen, amikor is arra lettem figyelmes, hogy egy hajó erősen közelíti a déli partot. Azt gondoltam először, hogy taktika, de negyed óra múlva látszott, hogy túl közel van a parthoz. Még nem tudjuk, de utólag majd kiderül, mi volt az oka? A CASON rendszerben elemzésre visszajátszhatók az események. 15 percen belül mintegy 300 méterre közelítette meg a partot, 10 perc elteltével már körbe-körbe forgott a hajó. Ilyenkor vagy az automata kormány, vagy felült a hajó és próbál lejönni, reméltük, nem neki van baja. Azonnal hívtam telefonon. Nem reagált. Fa Nándi hajója volt a CASON rendszer szerint a legközelebb, azonnal a helyszínre kértem és a Vonyarc-i ügyeleteseinket is odariasztottam. Mire Nándi odaért, már a telefont is felvette dr. Münch István. Az Isa Pur kormányosa viszonylag, a rá jellemző nyugodt, de nem örömteli hangon jelentette, hogy sajnos felült és külső segítséget kell kérnie. Nándi és a Vízimentő fiúk megkezdték a hajó mentését.
A mentés végeztével újabb telefonbeszélgetés során dr. Münch István bejelentette: Feladja a versenyt, de miután lehúzták a hajót a zátonyról, saját hajójával vitorlázik haza Füredre. Sajnálja, de ennek a versenynek számára vége.
Egy élvonalbeli női hajós tapasztalatai (2004. szeptember 25.)
Interjú WEÖRES MÁRTI-val („470 vitorlázó)
Mit tapasztaltál abból, amit nyomon követtél a verseny során ?
Nagyon érdekes verseny volt, bár azt hittem az éjszaka nagyobb meglepetéseket tartogat, és az éjszakai taktika jobban érvényesül a sebességnél. Úgy tűnt, hogy ezúttal különösen meghatározó volt, hogy ki milyen vitorlázatot választott és kis sebességfölényt nagyon nehéz volt taktikai okosítással kompenzálni.
Miben látod ezt a versenyt könyebbnek vagy nehezebbnek más balatoni versenyeknél ?
Egyértelműen látszik, hogy évről évre, egyre több tapasztalattal rendelkeznek az egykezes Balatonkerülő versenyzők, mind a hajókezelés, felszerelés újítások, taktika és „szóló praktikák” tekintetében. Nem fogalmaznék úgy, hogy könnyebb vagy nehezebb ez a verseny más versenyeknél. Minden kategóriájú vitorlás (pálya, match race, túra, s szóló, stb.) versenyzésnek megvan a maga nehézsége, ami a kihívást jelenti az adott versenytípusban. Ez alatt azt értem, hogy verseny típus alapján meg lehet határozni, hogy mik azok a készségek, képességek illetve ismeretek, amik az adott versenytípusnál „jól fizetnek” illetve kevésbé „kamatoztathatóak”. Kinek mi nehéz és mi könnyű? Ez szerintem egyéntől függ, de természetesen a szóló vitorlázás egy komplexebb tudást igényel.
Kiknek mernéd javasolni, hogy próbálja meg egyszer ?
Elsősorban annak, aki kedvet érez hozzá és megvannak a megfelelő alapjai ahhoz, hogy szélerőtől függetlenül képes egyedül az adott hajóval egyedül körbevitorlázni a Balatont. Ha ez megvan, akkor szerintem nyitott a pálya idősebbeknek és fiatalabbaknak, eredményes és kevésbé eredményes vitorlázóknak egyaránt. Természetesen ezen felül különösen ajánlom annak, aki szeret elgondolkodni a technikai megoldásokon és kihívásnak tekinti, hogy egyedül oldjon meg várt és kevésbé várt szituációkat a hajón.
Hiányzik-e ez a fajta megmérettetés egy élvonalbeli női hajósnak? Ne érezd ezt provokációnak, de gondolsz-e rá, hogy szivesen indulnál?
Részemről szívesen kipróbálnám ezt az ágát is a vitorlázásnak. Már csak azért is, mert hiszek abban, hogy egy-egy új területen (pl. szólóvitorlázás) szerzett tapasztalatok a saját környezetemben (ez esetben „pályavitorlázás”) is fejlődéshez segítenek. Habár részemről az elsődleges szempont nem ez lenne, sokkal inkább az, hogy megismerjem a szólóvitorlázás kihívásait és kicsit kitekintsek a trapézpályáról. Mindig is kedveltem a leleményességre épülő és gondolkodtató feladatokat és úgy tűnik, hogy ez a verseny lényegében erről szól. Az Olimpiára való felkészülés azonban nem sok teret (és időt) hagy efféle passzióknak ezért csak a partról követtem az eseményeket. A cikket a fahajo hivatalos oldaláról vettük át.
A versenyzők és hajók biztonságáról… (2003. szeptember 25.)
A vízimentők Balatoni Szakszolgálatának vezetője Bagyó Sándor és Fa Nándor főrendező a Balaton vízállása szerinti bólya elhelyezésekről, a hajózhatóságról.
B.S: – Rendkívül kicsi a víz. Ez a biztonság szempontjából nem változtat semmit. Azt viszont tudnia kell minden versenyzőnek, hogyha bárhol “fölül” a hajó, vagy hínáron akad, mi ott vagyunk ugyan a vízen, figyeljük, ha valaki mentést kér, de az azzal jár, hogy befejezte a versenyt. Mindennemű külső segítség ugyanis kizárja a versenyzőt. Ezt a versenyt teljesíteni, minden körülmények között, ez a verseny filozófiája. Mi is ennek szemléletében támogatjuk a versenyt .
Minden versenyzőnek kötelező az un. “aquapack”, vízhatlan telefon biztosítása, minden hajón műholdkövető jeladó non-stop mutatja a haladást, versenyző és technikai csapat hajóján egyaránt. A legnagyobb figyelemmel kisérjük hajókról, partról a mezőnyt. Ne essen senki vízbe éjszaka.
F.N. – Éjszaka a mentőmellény kötelező, nappal pedig, 4-es erejűnél erősebb szélben mindenképp kötelező.
A CASON Rt. műholdkövető rendszere segítségével folyamatos figyelemmel követjük mi is, és az intereneten az érdeklődő, ki hol jár, ki hol lassul. én azt gondolom, hogy gyorsabb verseny lesz, mint az első versenyünk, szombaton reggeli befutásokra számítok, de semmiképp nem látszik az idő olyannak, hogy a tavalyihoz hasonlóan 13 óra alatt végi lehessen “kotorni ” a pályán.
Fedélzetre fel! – A CASON első hajós nyomkövető versenye (2002. szeptember)
Interjú Fa Nándorral, a verseny alapítójával
K. Azok után, hogy egész szezonra tele van a vitorlás versenynaptár meghökkentő, hogy újabb versenyek születnek. Mi hívta életre ezt a versenyt?
V. Egy belső szakmai kényszer munkálkodik bennem évek óta, hogy behozzak egy ilyen versenyt a Balatonra, mert a hazai vizekről ez hiányzik. Szólóvitorlázásról van szó olyan technikai innovációkkal is megtűzdelt vitorlázóteljesítményről, ahol a vitorlázó magának fejleszti a versenyhajóját. Nagyon komplex tudást igényel egy ilyen felkészülés. Leginkább persze tengeri versenyeken szokás ez, ahol versenyez a tervező, a hajóépítő, de ezekben a hajóosztályokban maga a vitorlázó a legkreatívabb, legmeghatározóbb.
K. Mitől érdekesebb ez, mint az eddigi versenyek ?
V. Komplexebb, munkásabb. A felkészülés és a verseny egy része vitorlázó taktika, másik a technika. Fantaszttikus távlatokat, fejlesztési irányokat rejt magában ez a max 8 méter hosszú nyitott kategória.Alapvető biztonsági elvárás, hogy a hajó megdőlés estén 110 fokról, azaz az árbóc vízszint alól 20 fokról felálljon. Minden más változtatás a versenyzőt és a versenyzőt körülvevő szakmai kört, a “csapat” tudását jellemzi majd. Mert nem kell megfeledkezini arról, hogy minden szólóteljesítmény mögött ott van a háttérben egy csapat.
K. Miért zárul be a kör a 8 méteres hajókkal?
V. Mert ez olyan optimális méret, melyben nem a pénz versenyez, hanem elérhető költségvetéssel lehet magas színvonaln fejleszteni. Ugyanakkor ez a hajóméret korrekt vitorlázást tesz lehetővé a Balatonon. A most meglévő balatoni flottából, – a 8 méter One designe, Elliott 770, a Fly Star 26, Beneteau 25, a Sholtz 22 és a Sudár hajók alkalmasak a továbbfejlesztésre. Néhány konkrét -titokzatos – hajófejlesztésről is tudok, amit már a TBS Nagydíj versenyszabályzata szerint alakítanak . A szabályzók ugyanakkor nem lehetetlenítik el a hajók osztályversenyekre való képességeit, – sőt, épp az a szándékom, hogy a hazai vitorlázó technika radikális fejlesztési lendületet vegyen.
K. Mekkora az érdeklődés, nem riasztó ez a magas szakmai mérce?
V. 50 a maximális induló létszám. Ennek szakmai magyarázata van, de indokolt esetben e fölött is meghívhatunk résztvevőket.
K. Kik lennének a meghívottak, vitorlázó sztárok? – vagy ez még titok?
V. Még nem publikus, erről majd később.
K. És a magyar profik? Kik azok akik már bejelentkeztek?
V. Még nincs itt a nevezési határidő, de a versenykiírás megjelenését követő néhány héten belül szinte a teljes élmezőny jelezte nevezési szándékát.
K. Divat a verseny szponzoráció, tele vannak a TV képernyők agyonragasztgatott versenyzőkkel. Fa Nándor nem sokat és nem sok féle logót viselt aktív versnyzőként. Mi a verseny szponzorációhoz kapcsolódó filozófiája?
V. Ebben az esetben a verseny rendezés nem kíván túl sok támogatót, mert a rendező a cégem, a FA Hajó Kft , így magam nagyon szívesen teszek bele mindent. Fő szponzorként együttműködik velünk a BMW autók magyarországi forgalmazója a Wallis Motor Kft. Nyitva hagyom a versenyzők számára is a lehetőséget, hogy behozzanak a maguk támogatására olyan szponzorokat, amelyek megférnek a verseny szellemével. A dohányáruk reklámozását nem engedélyezzük.
K. Mi dolga van a divatnak, az ELITE Magazinnak ebben a támogatói körben. Ők is hajóznak?
V. Persze, egy hajóban velünk, már évek óta, minthogy az ő mondásuk szerint elit versenyhez ELITE média illik.
K. Személyes a kapcsolat?
V. Évek óta – a Szt.Jupát útja és a versenyző koromból máig szimpátiával és érdeklődéssel fordulunk egymás felé a Körtvélyes Éva fémjelezte ELITE Magazin tulajdonosi körével és profi csapatával. Erről a versenyről beszélgetve egy mondatból megérezték, hogy ez itt nem szokványos esemény lesz. Látható, hogy a társadalom elitjének idehaza is presztízstevékenységévé vált a vitorlázás. Így az azonos érdeklődésű, és színvonalon tevékenykedő emberek megtalálják egymást szabadidejükben is.
K. Pénzdíjas, és az első olyan magyar verseny, ahol nemcsk az első 3 befutó számít?
V. Az első hat helyezettet értékeljük 2 millió Ft összdíjazással, ami az erőfeszítéseket ismerve csak jelképes értékű, és remélem a jövőben ez a többszöröse lehet majd. A pénzdíj persze csak szimbóluma a profi versenyeknek, igazából az a szakmai kíhívás számít, amit szívesen vettek a versenyzők. Nagyon szeretnénk, ha a profi hajósokon és hajóikon igényes, profi szponzorok jelennének meg – megérdemlik egymást. Ez a jövő … és az emberi teljesítmény, ami mögötte van.
ELITE Magazin, 2002 szeptemberi szám